Álomidő
Homokszemek táncolnak
a kopott rózsaszín fényben,
ahogy a szobádban ér az álom.
A holnapot nem találom,befednek a homokszemek,
örökre a tiéd leszek.
Édesem, éjjel melléd fekszem
halkan, szorosan ölellek,
hajtsd mellemre fejed.
Mikor kinyitod majd szemed
csókkal ébresztelek.
Zajos délelőtt a város felett
ketten vagyunk csak, meg néhány elfojtott gondolat.
Melledre hajtom arcomat,úgy álmodom tovább terólad
nyugtalan álmomat,míg a zajos világ újra elragad.