Árnyék lettem
Csendben megyek az útszélen,
szorosan a fal mellett.
Lámpák fénye szememben,
árnyékot vet mellettem.
Megyek tovább vakon,
csak az árnyékom látom.
Jön velem, néha rám néz,
nem szól semmit, meg sem állít.
Vakító fények, árnyak jönnek,
a fény küld hozzám egyre többet.
Csendben kúsznak a fények elől,
mind menekül.
Együtt menekülünk,
ők a fény, én a sötétség elől.
Összenőttünk, én is beolvadok,
már velük futok.
Jönnek, s körbevesznek, beleveszek.
Nincs több lámpa, nincsen árnyam,
nem jönnek már velem.
Árnyék lettem.