Üzenetek
A Nap átadja helyét a Holdnak,
a lélek az éjjel eggyé olvad.
Gyorsítok lépteimen, sietek nagyon,
mert tudom, vár a Mágusom.
Testem lángol, lelkem remeg,
vérem lassan megdermed.
A Mágus rám mered.
Recsegő hangok kavarognak,
miközben testünk lassan egybeolvad.
Olyan nagyon közel érzem,testem forró ölelésben,
szárnyalok a Hold felé,lelkem már az övé.
Beburkolsz, átkarolsz,
a lelkembe mélyen behatolsz.
Azt akarom örökké tartson,
ne legyen mi visszatartson!
Vigyél magaddal Mágusom!
Elmúlt az éj, s vele a kéj,
nem maradt más, csak a sekély lélek,
mely csupasz csontokon
nyugvó örök templomom.
Lépj be Mágusom!