Őszi érzés
Arany sugár csalogat ki kék ég alá,
sárga és piros levelek zengik az ősz dalát,
mely most engem csal ki.
Szállok én az ég alatt,
napsugár simogatja arcomat.
Szellő fújja hajam hátra,
kiértem egy kis tisztásra.
A tisztáson őzgida,
árnyat ad neki egy tölgyfa sárga lombja.
Vörös avar alól kismanó búj elő,
szökken egyet, majd elnyeli az őszi erdő.
Lent a dombnak alján szüretelnek vígan,
folyik a friss nedű, az arcokon piroslik a derű.
Esteledik már, lefelé megy a Nap,
árnyékok lepik el a puha talajt.
Kisgida is elmegy, megkeresi anyját,
szomrú szemein könnyezi a Nap arany sugarát.