A malac tudja
Én szállnék veled az égen,
a rózsaszínű fényben,
elhagyom a repülőt,
előre mindig, nem körbe-körbe,
ülj ide le mellém a kertbe,
már vártalak!
Nézd, van ház és ott a tó is,
tudod a nevem, feszül a seggem is,
menjünk együtt a Holdra,
onnét nézzük nevetve, hogy
spanyolban egy nő a nevünket egy kalapba dobja.
Hogy mit kezd vele,
csak a mesebeli malac tudja.