A mi városunk
Sietek Édes,
kitárom a nehéz vaskaput,
ott vársz már rám,
nincs sok időnk rohanunk.
Átvágunk a Váci utcán,
míg a naptól kábultan
nézzük ahogy lassan mállik
a Vígadóról a vakolat.
Nyaljuk a fagyinkat,
szeretlek, mert a csoki mindig ott marad.
Átköszönünk a Gellért hegyre-
emlékszel még arra a helyre?
Tavasz volt, forrt a vérünk,
estére a Tabánban egymáséi lettünk.
Lassan forog az óriáskerék velünk a város felett,
madártávlatból nézzük az Erzsébet teret.
Ott nyúlik a Király utca,
hátunk mögött lassan folyik a Duna,
balra áll a Bazilika,
amott meg a Madách tér – a kerék körbe ér.
Iszunk egy kakót a Csendesben,
sétálunk a Károly kertben,
ráköszönünk a nyúlra,
vidáman integet a kisbéka.
Gyere Édes, üljünk fel a villamosra!
Menjünk ki a Duna partra, táncoljunk forgalmi zajra!
És ha álmosan összesünk,
csillagfényben megfürödünk, holdfénnyel takarózunk,
sirályok csendes röpte alatt
egymást ölelve boldogan halunk.