A szerető
’A legjobb nőd lehettem volna’
– szóltál a telefonba,
s én megálltam a Ráday utcán,
nem értettem, miért mondod ezt nekem.
Mikor még esélyt sem adtam,
hogy bemutassam magam,
és igencsak igazságtalannak véltem
a többi nővel szemben.
Mert én mindig csinosan és jókedvűen fekszem,
sosem veszekszem, nem erre születtem
maradjon az másra,
lelked ápolása.
Így lettem én általad nő,
mindig nevető, szeretve szerető.
Holnap is jövök, valami egyszerűt főzök,
az idő kell másra, egymásra találásra,
hosszú hallgatásra, idétlen vigyorgásra,
lassú haláltáncra egy meg nem élt mennyországba.