Az Univerzum katedrálisa
Létrejött a tökéletes pillanat,
mikor a lélek a testtől elszakadt.
Hátrahagyva kifáradt testem,
a csillagok ösvényére léptem.
Kinyílik a tér,
katedrális áll a közepén.
Kőkemény szilárd falak,
hófehér vakolat rejti a titkomat.
Több lépcsőfok után a kapun túl
hidegen tátongó oltár,
és üres padsorok -
itt nincsenek angyalok.
Lábnyomom a porban hátrahagyva
elindulok a sötét spirálban,
mely fokról-fokra visz közelebb
a könyvekhez, mit elmém ide temetett.
Puha csönd fed be mindent,az utolsó ajtón is belépek.
Leemelek egy könyvet a polcról,lassan lapozni kezdem,
feltárul egy előző életem.
Az Univerzum része lettem.