Az elcserélt kötet
A Jelenkor folyóirat támogatói estjének margójára
Kabátja libbenésére figyeltem fel,
ahogy sietve kilépett az Andrássy úti Könyvesházból.
Igen, ő az, állapítom meg, jellegzetes a kopasz feje
egy helyre sietünk, egy támogatói estre,
mert fontos ugye az irodalom ügye.
Kezében egy könyv,
jelentéktelen számomra még akkor,
nem támadt egyből vonzalom.
Rövid ideig párhuzamot vontunk az Andrássyn,
egészen a Nagymező sarkáig,
de ott elvesztettem szem elől
igazából még nem is kerestem
mert mással érkeztem.
Kabát a ruhatárba, sapkám a kabát ujjába gyűrve
vár a távozásra, hogy fejembe kerüljön,
körúti villamosra felüljön.
Míg a sapka laposan tűnődik,
mi köszönünk ennek is annak is,
dobunk pénzt dobozba,
de a büfébe már nem állunk be a sorba.
Irodalmi estre érkeztünk,
a sok öreg között kicsit feszengünk.
Hol vannak a fiatalok? - kérdezgetem
- tüntetnek most,ott kellenne nekem is lennem
gondolom, miközben tétován elfoglalom helyem.
A hátsó sorban ott ül ő, kezében a könyvvel,
akkor látom, saját kötetével.
Nem néz fel, nem vesz észre,
halkan köszön az érkező vendégre.
Kezdődik az este, felolvasnak,
mesélnek a szavak elütött kutyáról, kutyaként kivégzett diktátorról,
hiányzó anyáról, távoli diófáról.
Elképzelem a göcsörtös ágakat, a rohadt diókat a fa alatt,
ágain megfáradt madarakat.
Ott van a könyv, benne a kerttel, meg a többi verssel,
mert ez egy válogatott kötet, nemrég jelent meg
hangzott a marketing szöveg.
Mert a jelenlét ingyen van ugye, fontos az irodalom ügye.
Várunk a kabátra, ujjában a begyűrt sapkára,
mikor újból találkozunk, közömbösen mutatkozunk.
Megtudom, hogy eladó a Szondi utcai lakás,
csak a nyűg van vele, bevétel meg semmi se
mert ugye ingyenes az irodalom ügye.
Már ekkor akartam kérn, csak mégse illik egyből
könyvet kérni egy ismeretlentől,
de úgy éreztem mégis, az a könyv a kerttel együtt mégis
már egy kicsit az enyém is.
Az ajtóból szaladtam vissza, sapkában kabátban
úgy szóltam bele félve a büfében a beszélgetésbe
adná nekem a könyvet szépen aláírva, ha lehet.
De a könyvet már elcserélte, vegyek másikat
szívesen aláírja, keresünk rá alkalmat.
Csalódottan sétáltam ki a Nagymezőn,és arra gondoltam,
végülis nyert az irodalom ügye,
(én kapok később egy másikat, benne apró szívecskével)
mert a kötet az Esterházyé lett.