Az elcserélt kötet
A Jelenkor folyóirat támogatói estjének margójára
Kabátja libbenésére figyeltem fel,
ahogy sietve kilépett az Andrássy úti Könyvesházból.
Igen, ő az, állapítom meg, jellegzetes a sziluettje.
Egy helyre sietünk, egy támogatói estre,
mert fontos ugye az irodalom ügye.
Kezében egy könyv - hisz könyvesboltból lépett ki,
most vette, mert nem volt meg neki.
Rövid ideig párhuzamot vontunk az Andrássyn,
egészen a Nagymező sarkáig,
de ott elvesztettem szem elől
tovább nem is kerestem
mással érkeztem.
Kabát a ruhatárba, sapkám a kabát ujjába
vár a távozásra, hogy fejembe kerüljön,
körúti villamosra felüljön.
Míg a sapka laposan tűnődik,
mi köszönünk ennek is annak is,
dobunk pénzt dobozba,
de a büfébe már nem állunk be a sorba.
Irodalmi estre érkeztünk,
a sok öreg között kicsit feszengünk.
Hol vannak a fiatalok? - kérdezgetem
- tüntetnek most,ott kellenne nekem is lennem
gondolom, miközben tétován elfoglalom helyem.
A hátsó sorban ott ül ő, kezében a könyvvel,
akkor látom, saját kötetével.
Nem néz fel, nem vesz észre,
halkan köszön az érkező vendégre.
Kezdődik az este, felolvasnak,
mesélnek a szavak elütött kutyáról, kutyaként kivégzett diktátorról,
hiányzó anyáról, távoli diófáról.
Elképzelem a göcsörtös ágakat, a rohadt diókat a fa alatt,
ágain megfáradt madarakat.
Ott van a könyv, benne a kerttel, meg a többi verssel,
mert ez egy válogatott kötet, nemrég jelent meg
hangzott a marketing szöveg.
Mert a jelenlét ingyen van ugye, fontos az irodalom ügye.
Várunk a kabátra, ujjában a begyűrt sapkára,
mikor újból találkozunk, közömbösen mutatkozunk.
Megtudom, hogy eladó a Szondi utcai lakás,
csak a nyűg van vele, bevétel meg semmi se
mert ugye ingyenes az irodalom ügye.
Már ekkor akartam kérni, csak mégse illik egyből
könyvet kérni egy ismeretlentől,
de úgy éreztem mégis, az a könyv a kerttel együtt
már egy kicsit az enyém is.
Az ajtóból szaladtam vissza, sapkában kabátban
úgy szóltam bele félve a büfében a beszélgetésbe
adná nekem a könyvet szépen aláírva, ha lehet.
De a könyvet már elcserélte, vegyek másikat
szívesen aláírja, keresünk rá alkalmat.
Csalódottan sétáltam ki a Nagymezőn,és arra gondoltam,
végülis nyert az irodalom ügye,
(én kapok később egy másikat, benne apró szívecskével)
mert a kötet az Esterházyé lett.