Galaxisvirágok
Galaxisvirágok nyílnak szívemben,
gondozgatom kicsiny kertem
keserűen locsolgatom, néhanapján gazolgatom.
Nem jár benne földi lélek
én is bolygók között élek,
hetente egyszer nevetgélek
visszhangozzák üres terek.
Keringek a Hold körül,
mikor meglát a nyúl
egy villamos épp átgördül a Duna felett,
de én nem megyek már ott veled.
Fentről nézek le rád Édes,
némán figyelem szenvedésed
melléd kúszom éjjel,
szemed csillaghamuval finoman beszórom.
Lásd meg kertem,
neked nyílnak a virágok,
a kaput nyitva hagytam, várnak ránk más világok,
hol nem hamvadnak el a galaxisvirágok.