Jöjj el magány!
Jöjj el magány, ragadj el engemet!
Sötét örvényedbe fogadd be testemet!
Sötét vagy, mint maga az éj,
melynek köppenyében egyre közelebb kúszol felém.
Behálózol, mint legyet a pók, s kábult testemből lakmározol majd jót.
Ringatsz, egész nap ringatsz!
Suttogsz, suttogsz, magamhoz térni nem hagysz!
A remény közelembe nem fér,
elriasztod, mint felhő a Napot,
s egyedül te ülsz majd temetésemen tort.