Köd
Lassan úszott, lopakodott, szépen lassan felém kúszott.
Lélegeztem, szívem dobbant, a köddel lassan egybeolvadt.
Húsom marja, lelkem rágja,
testem belevész a félhomályba.
Agyam lüktet, tűzzel égek, belül a köddel együtt élek.
Felemészt lassan, a szívem alig dobban.
Puha csend van, itt nem láthat senki sem. Csontom roppan, lélek szakad, testem a ködön át tör magának utat.
Továbbáll a köd is, nem marad, folyton új lélek után kutat. Helyén semmi sem marad.
©2015
gamanzsuzsa.com