Köd
Lassan úszott, lopakodott,
szépen lassan felém kúszott.
Lélegeztem, szívem dobbant,
a köddel lassan egybeolvadt.
Húsom marja, lelkem rágja,
testem belevész a félhomályba.
Agyam lüktet, tűzzel égek,
belül a köddel együtt élek.
Felemészt lassan,
a szívem alig dobban.
Puha csend van, itt nem láthat senki sem.
Csontom roppan, lélek szakad,
testem a ködön át tör magának utat.
Továbbáll a köd is, nem marad,
folyton új lélek után kutat.
Helyén semmi sem marad.