Kimondott gondolat
A kimondott gondolat már ott vibrált minden ölelés között, feszülten tartva a testük közti láthatatlan szálakat. Agyából visszhangozva, szívét keresztüldöfve, gyomrába már hangosan tomboló mennydörgésként csapódott be. Ő közben épp úgy szerette, pont úgy csókolta, ahogyan máskor is. Csak most azt mondta. Észre se vette. Később, miközben sietősen készülődött, ő akkor is csak a távolba révedve játszott valami szomorkás dallamot. Észre sem vette, ahogy halkan becsukódott az ajtó.
A Király utcából még visszanézett a nyitott ablakra, aztán elnyelte a város. A gondolat a Duna felett röpködő sirályokkal körözve hazáig kísérte, hogy aztán az Árpád hídnál felszálljon egy Bécsbe tartó hajóra.