Mágus
Metsző szemed, konok szád, dacolsz az örök időkön át. Egykor erős tested petyhüdt burokként vonja be a lelked.
Gyógyszerek és alkohol tartják fenn a rendet, mit borult elméd teremtett.
Varázsigék szavai keringenek agyadban, nyálkás férgekként tekeregve, zavaros hangokat pengetve új életet lehelve egy másik naprendszerbe.
Testetlenül lebegsz a téren át, láncon húzva a lelkem csillagokon át. Hangos kacajod kíséri utamat. Mögöttem csak csillagpor marad.
© 2015 gamanzsuzsa.info