Mágus
Metsző szemed, konok szád,
dacolsz az örök időkön át.
Egykor erős tested
petyhüdt burokként vonja be a lelked.
Gyógyszerek és alkohol
tartják fenn a rendet,
mit borult elméd teremtett.
Varázsigék szavai keringenek agyadban,
nyálkás férgekként tekeregve,
zavaros hangokat pengetve
új életet lehelve egy másik naprendszerbe.
Testetlenül lebegsz a téren át,
láncon húzva a lelkem csillagokon át.
Hangos kacajod kíséri utamat.
Mögöttem csak csillagpor marad.