Mesét mondok
Elhallgatom nyűglődésed,
mint magára hagyott gyermek
nézel ki a nagyvilágra.
Átölellek, elringatlak, két karommal betakarlak.
Kinyújtom a kezem feléd,
kapd el gyorsan!
Szaladjunk le a vízpartra, lemosdatlak,
úszunk a napfényben, mint a halak.
Alkonyatkor betakarlak,
úgy suttogom, csak te halljad.
Mesélek a csillagokról és a Holdról,
távoli országokról, furcsa állatokról,
egy meg nem élt álomvilágról.