Lüktet belül, elnyomva mindent,
én csak rohanok feléd, míg el nem érlek.
Húzol magadhoz, mint folyót a tenger,
érzéseimet végül a mélység nyeli el.
Kimondom most, mit nem lehet: SZERETLEK...
...de kérlek ne szólj senkinek...
Árnyékot tör a fény a falon,
közben halkan feléd kúszom.
Árnyékok közt, fény nélkül,
a tested kihül.
Elloptam kincsedet,
mely most lelkem mélyén hever
a szívedet.