Pokolra kívánlak
Pokolra kívánlak, érezd a kínomat!
Láncra verve, mozdulatlan szemléld,
ahogy tébolyult lelkek rágják le húsodat!
Szaggassanak ezer darabra,
szórjanak izzó lávafolyamba,
hogy aztán újra egy darabban,
vad kutyák elől szaladva,
száz tüzes karddal sújtva,
csontodról a húst savval lemarva,
belenézz arcomba, s meglásd,
hogy szemem a pokol kapuja!