Reggel
Reggeli ébredés, elmosódó álmok,
ködbe vesző színek, megtelnek a buszok.
Keményen koppan a beton, ahogy utána futok,
mint a ki nem mondott szavak,
amik lemaradnak, s csak éjjel visszhangozzák
a csupasz falak, hol ketten fekszünk,
álmodva szeretünk,
míg a reggel eljön értünk,
újra felébredünk.