Szembe magammal
Az élet olyan, mint a képek,
múltbeliek, jövő felé vezetőek.
Tele kínnal, küzdelemmel,
végül magam vesztem el.
Megfordulok,segítséget várok,
messziről jönnek a hangok.
Egyedül vagyok.
Becsukom a szemem,látom a jövőt
a mindent elsöprőt.
A múlt képei vele futnak el,
s én csak lebegek a semmiben.
Magam vagyok magammal,
szembenézek arcommal.
Rajta a múltam, s jövőm,
jelenem mi meggyötör.
Nézem az ablakot, de ki nem látok,
sötét üveg mögött sötét minden.
Keresem az utam, de nem találom.
Fal van előttem.