Szeretem…
Szeretem a kora reggeleket
nyakadba fúrni fejemet,
lustálkodni veled, míg a Nap lemegy.
A teliholdat, és a csillagokat,
számolni a lehullókat,
a végigmondott mondatokat.
Szeretek úszni a tóban, sodródni folyóban,
biciklivel tekerni a Balaton-felvidéken,
amivel Provance soha nem ér fel.
Fröccsről a párát letörölni,
kényelmes napágyban hátradőlni,
a Káli medencében a fűben elterülni.
A denevérek tavaszi röptét,
a csalogányok szomorú füttyét,
hajnali buszok csendjét.
A dübörgő zenét,
lefutott köröket,
testem ritmusát, izmaim tónusát.
Szeretem a kutya körmének koppanását,
arcomon hideg orrát,
olvasni a levelet, egyszerre több könyvet.
Törölközőn érezni a nap ízét,
a kifröccsenő dinnye levét, bámulni az ég kékjét,
az őszi fák színét, gallyak reccsenését.
A város fényeit a Dunán,Pestről át Budán,
néha csak bámulni bután,
májusban a Tabán,a lila az orgonán,
kedvenc illatom a Hársfán.
A téren az óriáskereket,
ahogy a hegy fölött a nap lemegy,
megmászni a Gellért hegyet,
közelről bambán bámulni a legyet,
egymás után pakolni össze-vissza rímeket.
Tavaszi rügyek zöldjét,
az első hóesést,
a kotyogó kávé levét,
pince dohos levegőjét,
az óra ketyegését.
Buborékok röptét, táncukat az égen,
ujjal mutogatni, nézd ott pukkan el egy éppen!
Hosszú úton benzin szagát
frissen nyírt fű és a tenger illatát,
a vízben villanó halacskát,
nyári tábortűz halványan izzó parazsát...
Szeretem az életet,
meghalni jaj, de szomorú lehet…