Vándor
Hideg van, zord téli táj,
csak egy alak sejlik a ködön át.
Lassan megy, nem siet,
megvárják az emberek.
Minden éjjel elmegy értük,
elveszi féltve őrzött kincsük.
Lassan megy, nem siet,
övé az összes élet.
Rút volt õ a rútak között,
romlott volt a romlottak közt.
Fekete a szürkeségben,
végtelen a messzeségben.
Bármihez ért, elrohadt,
bárki, ha hozzáért, elporladt.
Az éjszaka is lassan telik,
és a jelenés lassan eltűnik.