🕊️ Hungária🕊️

Vendég

 

Párnahalmon szerteszórva álmok,

szőnyegbe simulva nadrágod,

én szótlanul állok.

Éjfélig még várok, mikor vége van a mának

csöndje a szobának,

akkor lépek feléd.

 

Ketten táncolunk,

halkan szállnak a tollak,

szorosan átkarollak

számban még íze a bornak,

mint fogaim közt a pillanat porlad.

 

Reggel a kávé sötéten fedi be a szobát,

te kint alszol, kanapé ölel át.

Nem aludtunk, csak néztük a Holdat,

a nyúl röhögve mulat,

én megint csak szótlanul állok,

este ismét vendéget várok.