Vendég
Párnahalmon szerteszórva álmok,
szőnyegbe simulva nadrágod,
én szótlanul állok.
Éjfélig még várok, mikor vége van a mának
csöndje a szobának,
akkor lépek feléd.
Ketten táncolunk,
halkan szállnak a tollak,
szorosan átkarollak
számban még íze a bornak,
mint fogaim közt a pillanat porlad.
Reggel a kávé sötéten fedi be a szobát,
te kint alszol, kanapé ölel át.
Nem aludtunk, csak néztük a Holdat,
a nyúl röhögve mulat,
én megint csak szótlanul állok,
este ismét vendéget várok.
©2015
gamanzsuzsa.com