Kommunikálunk, üzeneteket küldünk, nyomot hagyunk.

Várunk, kivárunk, keresünk, elhagyunk.

Egyedül vagyunk.

Én az eget figyelem, várom a jelet,

üzeneteimre érkezik-e felelet?

A világűr kitágul fejem felett,

rozsdás tömegkommunikációs eszköz kémleli az eget.

Innen adom a jeleket.

Gámán Zsuzsa

Okleveles fotográfustervező művészként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) 2021-ben végeztem. Fotográfiai pályafutásomat korábban a Szellemkép Szabadiskola képzésen kezdtem el bontogatni, ahol inspiráló közösség támogatott a fejlődésem útján. Nem volt egyenes az út az egyetemre, mert mindig is a saját utamat akartam járni és távol állt tőlem a galériák és pályázatok zártnak és merevnek tűnő rendszere. Ennek ellenére vágytam azt a szakmai szemléletet és eszközrendszert elsajátítani, ami a munkáim rendszerezéséhez és interpretálásához szükséges. Ezekben az években ösztönösen kerestem a hozzám közelálló, főként társadalmi ügyekkel foglalkozó projekteket, amiket önkéntesként fotóimmal tudtam támogatni. Így alakult, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapártot évekig fotóztam, és végül a több ezer fotóból és tenni akarásból született meg a diplomamunkám, Legyen minden jobb címmel. Mestereim közé tartozik az egyetemi éveimből Gulyás Miklós, aki jelentős hatással volt munkásságomra, hiszen a street fotó szinte beépült az eszközrendszerembe a street arton és a részvételi politikán keresztül. A street art eszközök nagyon közel állnak hozzám, egyszerűségük és közérthetőségük miatt. A köztereket használja, alakítja át a közügyekre való reflektálás színtereként, így több projektemben is visszaköszön. Fotózás iránti szenvedélyem a történetmesélésben rejlik. Arra törekszem, hogy olyan képeket hozzak létre, amelyek érzelmeket közvetítenek és vizuális történeteket mesélnek el. Az én történetemet, mindannyiunk közös történetét. Szeretek évekig elmélyedni egy-egy projektben, a több esetben repetitív munkáim, mintegy viszonyítási pontként, biztonságos keretet adnak számomra. Fotóim azáltal válnak hitelessé, hogy aktív résztvevőként vagyok jelen, fontos a környezetemmel való őszinte kapcsolat megmutatkozása.